Sziasztok! Úgy döntöttem témát váltok. A gportálos oldalak közül szinte mindegyik állatos lap kutyákkal, macskákkal, nyulakkal és egyéb hobbiállatokkal foglalkozik, ezért fölösleges még1 ilyen témájú oldal. Egészen kicsi korom óta imádom a lovakat. Ők az életem :) Aki ismer az pontosan tudja. Így lovas témával folytatnám gportálos pályafutásom. Ez hasznomra is vállhat, hiszen Bábolnára járok lótenyésztő szakra, így az ott megtanult dolgokról tudnék cikkeket írni! Ezután drágalátos Dett sem vádolhatna meg lopással :))
Az oldal már elkészült, de szeretnék feltenni rá 1-2 cikket, hogy ne legyen üres a nyitásnál és lehet, hogy megvárom amíg kapok laptopot, hiszen akkor nem kéne itthagynom hetekre a kollégium miatt!
Majd jelentkezem!

További szép napot! ;)

2012.04.14. 14:06, émy

A macskák ízlésüket tekintve ugyancsak kényesek. Még macska és macska között is nagy a különbség e tekintetben, ígyaztán a legtöbb gazdi más és más tapasztalatokról fog beszámolni, ha megkérdezzük őket. Pusztán konyhaimaradékokkal nem érdemes kedvencünket táplálni, hiszen amacskaszervezetnek egészen más összetevőkre és tápanyagokra van szüksége, mint az emberének. Ez különösen vonatkozik a fűszerezésre, ami cicánk egészségére nézve káros. Mint minden ragadozónak, a macskáknak is elsősorban fehérjékre van szüksége, ezértétkezésének legnagyobb részét a különféle húsok teszik ki. Vegetáriánus macska nincs, úgyhogy ezzel ne is próbálkozzunk. De azért a nővényi összetevők is fontos elemei amacskatápnak. Kis mennyiségben ugyan, de a zsírok is fontos szerepet kapnak, elég, ha csak a zsírban oldódó A, D, illetve E vitaminokra gondolunk. A szénhidrátokat elfelejthetjük – hiszen nem akarunk elhízott, mozgásképtelen, hájas macskát, igaz?

Tiltólista:
- Minden, nem macskáknak készült táp
- Csirkecsont, halszálka
- Csokoládé és különféle édességek
- Kakaó (a csokoládés és a kakaó is tartalmazza a teobromin nevű alkaloidot, amelymérgező hatással bír a macska szervezetére)
- Alkohol
- Savanyúság
- Földimogyoró
- Füstölt és fűszerezett kolbászfélék
- Szalonna
- Lekvár

2012.04.09. 15:50, émy

~ Hol? RTL klub
~ Mikor? 19:00 - vasárnap (04.08)
~ Tartalom: John és Jenny úgy dönt, hogy mielőtt családot alapítanak, először egy kutyán próbálják ki, milyen az, ha korán kell kelni, sokat kell sétálni járni, és nem szabad megfeledkezni valakinek az etetéséről. Hazavisznek egy édes kis kölyköt, és nem is sejtik, hogy a csöpp eb teljesen felforgatja az életüket. Hamar kiderül, hogy a blöki szelídíthetetlen, mint egy oroszlán, makacs, mint egy öszvér és vad, mint egy szibériai tigris. Nyomában káosz, dili és pusztítás jár. Az ifjú pár más városba költözik, gyerekük születik, igyekeznek új életet kezdeni - de Marley mindenhova elkíséri őket. Elviselni szinte lehetetlen. Nem szeretni pedig egyenesen képtelenség. (ki ne hagyjátok. nagyon szép film :)

2012.04.07. 16:20, émy

Sziasztok! Szerettem volna valamit újítani az oldalon, így elkezdtem átalakítani a belső menük kinézetét! A Kutya menü kész van. Annyi baj van vele, hogy valami miatt a linkelt kép körül nem jelenik meg a keret. Fogalmam sincs mi lehet ennek az oka =/ Esetleg ha valaki tudna ebben segíteni, azt nagyon megköszönném *-* Egyenlőre itt befejezem, mert még csomó más dolgom is van, de hamarosan minden menü így fog kinézni :) A cikkeket is bővíteni fogom, mert elég kevés tartalom van az oldalon.

2012.04.06. 14:56, émy

Marmagasság: 64-74cm, szukák 60-70cm
Súly: kanok 20-25kg, szukák 15-20kg
Szín: homokfehértől barnáig, sárgától vörösig minden árnyalat; fehér jegyek; a fekete maszk megengedett.

Karcsú, elegáns megjelenésű agárfajta. Feje hosszú, keskeny, szeme mandulavágású, színe a standard szerint "égő topázra emlékeztető". Füle lelóg. Háta rövid, egyenes, fara enyhén csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farka hosszú, vékony, mozgékony. Szőrzete rövid, selymes tapintású. Színe rőtes, vörös vagy homokszínű, fehér jegyekkel az arcorri részen, a mellkason és a farokvégen. Villámgyors, szívós, bátor, önálló, kissé nehezen kezelhető. Őshazájában vadászkutya, Európában kedvencként tartják. Gyors, mint a szél, kitartó, mint a teve és szép, mint az arab lovak – így lehet jellemezni a tuaregek, a déli Szahara titokzatos nomádjainak kecses agarát, akiknek az eredete éppúgy ismeretlen, mint a kutyáiké. A tuaregek nagyra becsülik segítőjükként a vadászatnál és a sátrak és nyájak őreként. A sivatagi agár nem öli meg az áldozatát, hanem súlyosan megsebesíti, mert a halott állatok az égető napon hamar megromlanának. A kutya megőrizte ősi vadságát, élénk és éber, a számára ismert emberrel szemben is tartózkodó marad, azonban szeretetreméltó és gyengéd azokhoz, akiket megajándékoz ragaszkodásával. Az azawakh igényli a kapcsolatot a családdal és alkalmazkodó lakótárs, amennyiben biztosítják számára a szükséges napi mozgást. Lovas túrákon, agárversenyeken és coursingon tudja kiélni magát. A büszke, önálló vadászathoz szokott kutyát sok türelemmel, szeretettel és nyugodt következetességgel kell nevelni. A helytelen szigor és keménység megzavarja és elbizonytalanítja. A szabadságszerető kutya és gazdája mentalitásának illenie kell egymáshoz, hogy mindketten boldogok legyenek. Ez pedig csak a kutyák viselkedésének ismerete és ennek megfelelő bánásmód esetén sikerül, mert ha a gazda kudarcot vall, azt az azawakh sohasem felejti el és bocsátja meg. Finom szőrzetét könnyű rendben tartani.

2012.04.06. 12:45, émy

Liu Naiying kínai földműves bejelentette: csoda történt a farmáján, ugyanis egyik birkája kutyát ellett. Annak ellenére is ragaszkodik történetéhez, hogy az állatorvosok közölték lehetetlen, hogy egy birka kutyát hozzon a világra. A Shaanxi tartományban élő Liu szerint azonban ez birkakutya, mert ő maga látta, hogy mi hozta világra. Vagyis majdnem. Elbeszélése szerint:
"Tereltem a juhokat, amikor észrevettem, hogy az egyik birka egy újszülött bárányt nyalogat a fűben. A bárány még mindig nedves volt, akkor jött a világra. Közel mentem, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e, de akkor teljesen ledöbbentem, mert nem kicsi bárány volt ott, hanem valami más, egy kutya és egy birka keveréke. Egy kicsit megijedtem, hiszem 20 éve birkatenyésztő vagyok és soha nem láttam még ilyet."
Yue Guozhang a Xi'an-i Állattenyésztés Technológiai Központ kutatója a sajtónak nyilatkozva tudatta: nem lehetséges, hogy egy birka vemhes legyen egy kutyától, ezért valószínűsítem, hogy egy kóros birka születhetett inkább. Ez a "kóros birka" azonban tényleg kutya, ami ugyanakkor egy birkára is emlékeztet, jóllehet minden megnyilvánulása (szaglászás, farkcsóválást, stb) arra mutat, hogy az ember legjobb barátjával állunk szemben.

2012.04.06. 11:41, émy (forrás: haziallat.hu)

Öt éve vár valakit egy farkaskutyára emlékeztető, szürke eb Perm közelében, egy országút mellett. Hasonló kutyasorsok más orosz, magyar és japán városokból. Az MTI által idézett Komszomolszkaja Pravda szerint a kutyát kamionosok etetik, családok járnak hozzá, sőt, egy elegáns üzletasszony még egy ólat is csináltatott neki. A közeli vendéglőben a forgalom jelentős részét teszi ki az, amit a magányos ebnek vásárolnak az arra járók.
A környéken több legenda is ismert arról, vajon kit vár az eb. Az egyik szerint autóbalesetben elhunyt gazdáját lesi, a másik tudni véli, hogy a gazdi gombászni ment az erdőbe, és nem került többet elő. A lap mindkét történetnek utánajárt, de a kutya megjelenése körüli években nem volt ott ilyen baleset, eltűnt gombászra meg nem emlékeznek.

Hasonló esetek Oroszországból
Jurij Roszt, a Komszomolszkaja Pravda később országosan ismertté vált tudósítója 1976-ban a moszkvai Vnukovo repülőterén találkozott egy kutyával, amely a kifutópálya mellett élt, és kivétel nélkül minden Il-18-as repülőgépet fogadott, de csakis ezeket a gépeket. A repülőtéri dolgozók szerint a gazdáját nem engedték felszállni vele egy ilyen gépre, és az ember otthagyta kutyáját. A lapban írás jelent meg a hűséges ebről, sokan pénzt küldtek eltartására, de még többen jelentkeztek az örökbefogadására.

Togliattiban emlékművet is állítottak egy négylábúnak, amelyet az emberek Hűségesnek neveztek el. 1995-ben rendezkedett be az autóút mentén, ahol gazdái, egy fiatal pár, halálos balesetet szenvedtek. Sokan próbálták magukhoz venni, de Hűséges mindig visszaszökött az úthoz egészen 2002-ig, amikor elpusztult.

Baja város kutyája
Magyarországon az 1985 és 1999 között Baja utcáin kóborló Béláról kering rengeteg mendemonda. A leggyakrabban emlegetett verzió szerint a kutyát egy német turista hagyta el a Petőfi-szigeti kempingben 1985 nyarán. Mások úgy vélik, gazdája eltűnt, és Béla egész életében őt kereste.

A kutya története ennél prózaibb: Bélát és testvérét nyolc-kilenc hónapos korukban tették ki az utcára, mert a két jószág nem ápolt baráti viszonyt a szomszéd macskákkal. Béla testvére hamarosan gazdára talált, a másik ebnek azonban egy gazdi mellett sem volt maradása. Így lett Béla mindenkié, Baja város lakóié. A helyi legendárium szerint jó eséllyel tudni lehetett, hol tartózkodik éppen Béla. Menetrendszerű útvonalából nem maradhatott ki a posta helyi épülete, ebédidőben az éttermek és áruházak előtt várakozott, és néha kilátogatott a húsgyárhoz is.

Hacsikoból film is lett
A legismertebb hasonló történet Japánban esett meg. Hacsiko - miután professzor gazdája meghalt - tíz éven át várta minden délután egy vasútállomáson a férfit. Miután 1935-ben kimúlt, a pályaudvaron szentélyt építettek neki. A kis Hachiko 1923 novemberében született Japánban, Odate városában. Gazdája Hidesaburo Ueno lett, a Tokiói Egyetem professzora, aki két hónaposan vette magához az akita kiskutyát. A professzor egy napon meglátogatta kutyatenyésztő ismerősét, de nem kutyavásárlási céllal – már csak felesége ellenkezése miatt sem –, hanem egészen más okból kifolyólag. Itt találkozott egymással először kutya és ember. Igazából a kis akita választotta magának a professzort. Hachiko – így nevezték a kiskutyát, ami japánul Nyolcast jelent, ugyanis nyolcadiknak született az alomban –, már az első pillanatban kikecmergett az alomból, és levakarhatatlanul a férfi körül sündörgött. Képtelenség volt megszabadulni tőle. Viselkedése elgondolkodtatta a professzort, és úgy vélte, bizonyára nem véletlen a kutya ragaszkodása, ezért elhatározta, hogy magához veszi Hachikót, vállalva ezzel felesége rosszallását.

A gondolatokat tett követte, és aznap este Hachiko már új gazdája otthonában töltötte az éjszakát. Az első pillanattól kezdve szoros kapcsolat alakult ki a kutya és gazdája között. Ám Ueno úr felesége egyáltalán nem nézte jó szemmel ezt a kutya-dolgot, és bizony többször robbant ki családi veszekedés Hachiko miatt. A kölyökkutya, mintha csak érezte volna, szinte tudatosan próbálta megszerettetni magát az asszonnyal. Kedvessége, játékossága, és tündéri, aranyos pofácskája végül meglágyította a nő szívét. Néhány napon belül rendeződött a helyzete, és ezek után Hachi – ez lett a beceneve – teljes jogú családtag lett. Az akitáknak érdekes természetük van, és ahogyan Hachiko növekedett, egyre inkább eltávolodott a család többi tagjától, kizárólag a professzorhoz ragaszkodott, csak felé mutatott szeretetet. Ez merőben szokatlan volt, hiszen az akitát a család kutyájának tekintették, de úgy tűnt, Hachiko ezt másképp gondolja. A kutya meglepően komplex személyiséggel rendelkezett, és amolyan „egyszemélyes” kutyává vált. Sőt, senki másnak nem fogadott szót, csakis a professzornak.

Ha gazdája dolgozni ment, szomorúan bámult kifelé a kertkapun, vagy kutyaóljából szemlélte közömbösen a világot, és egyetlen családtagnak sem fogadta el a közeledését, vigasztalását. Soha, semmiféle pozitív hatást nem tudtak elérni ebbéli próbálkozásaik során.
Egy napon, miután Ueno professzor munkába induláskor elbúcsúzott a feleségétől, leányától, és természetesen Hachikotól, nyitva felejtette a kertkaput, amit a kutya ki is használt. Kiszökött a házból, és gazdája után eredt. Ki tudja, hogyan találta meg férfit, aki akkor már messze járt, mindesetre nyílegyenesen ahhoz a pályaudvarhoz szaladt, ahol Ueno úr minden reggel felszállt a vonatra, hogy eljusson az egyetemre. Senki nem jött rá soha, Hachi honnan tudta az útvonalat a pályaudvarig, ahol előtte még soha nem járt. Miután kiért az állomásra, gazdája már a vonaton volt, mit sem sejtve kutyája tettéről. Ám amikor hazaérkezve leszállt a szerelvényről, meglátta Hachikót, amint ott ült a kijárat előtt és várta őt. El lehet képzelni a professzor meglepetését. Kérdezősködni kezdett a helyi árusoktól, és hazaérve családtagjait is faggatta, hogy miként került Hachi a pályaudvarra, de senki nem tudta megmagyarázni.

Ettől kezdve Hachiko mindennap kikísérte gazdáját az állomásra. Mielőtt a férfi vonatra szállt, hazaparancsolta a kutyát, aki látszólag el is ment, de az árusok később elmondták Ueno professzornak, hogy miután a vonat kifutott a pályaudvarról, Hachiko visszatért, lekuporodott, és egész nap várta, hogy gazdája szerelvénye megérkezzen. A férfi ledöbbent. Ezek után a család különböző trükköket vetett be, hogy Hachikót a házon belül tartsa, de minden próbálkozásuk kudarcba fulladt. Hachi kétéves korára olyan nagyra nőtt, hogy könnyűszerrel átugrotta az alacsony kerítést, s ha megkötötték, vagy éktelen őrjöngésbe kezdett, vagy depresszióba esett. Végül megsajnálták, és már nem próbálták megakadályozni abban, hogy a pályaudvarra menjen. Egész napokat töltött ott azzal, hogy a gazdájára várt. Ám egy este, a professzor nem szállt le a vonatról. Azon a napon ugyanis, Ueno professzor szívrohamot kapott a munkahelyén és meghalt. Felesége és leánya kimentek az állomásra Hachikóért, aki most is ott ült, és feszülten nézte a kaput arra várva, mikor pillantja meg gazdáját. Bármi módon próbálkoztak, képtelenek voltak a kutyát hazacsalni, ezért Ueno asszony kénytelen volt segítséget hívni, és kisebb erőszak alkalmazásával hazavinni az akitát.

Innentől kezdve Hachiko senkivel nem volt hajlandó kommunikálni, és az elé tett ételből is csak minimális mennyiséget fogyasztott el. Semmi mást nem tett egész nap, mint reggel kiment az állomásra, és ott várt estig, hogy megérkezzen a gazdája. Ez így ment évről évre, mindegy, hogy fújt a szél, szakadt az eső, mindegy, hogy havazott vagy kánikula volt, Hachiko hűségesen várta gazdáját mindennap, kilenc éven keresztül. Persze a professzor soha nem érkezett meg.
Végül 1935. március 8-án nagyon öregen, kitartó reményéből cseppet sem veszítve, ám fizikailag teljesen meggyengülve, most már végképp elhagyatva hajtotta fejét a betonra, fáradtan lehunyta szemeit és – elment…
Hachiko története olyannyira meghatotta a városi vezetést, hogy tiszteletére egy őt ábrázoló szobrot emeltek a vasútállomással szemben, amely a mai napig megtekinthető. A halott gazdáját váró kutya szívszorító története, a hűség legendájává vált, Hachiko pedig a hűség szimbólumává lett Japánban. Később nem egy film készült a mindennapinak nem mondható, megható történetből.

Mozart kutyája
Wolfgang Amadeus Mozart 1791. december 5-én hajnalban halt meg. A legenda azt tartja, hogy senki nem volt hajlandó kifizetni az eladósodott zeneszerző temetési költségeit, ezért jeltelen tömegsírba temették, és utolsó útjára csak a kutyája kísérte el, akit Nérónak hívtak.
A legenda szerint így történt: egyszer csak megjelent a szürke kabátos, aki Requiemet kért a zenésztől. Mozart bele is egyezett, hisz hatalmas pénzeket ígértek neki, és előleget is kapott. Aztán szép lassan előjött – valószínűleg örökletes – betegsége, végtagjai feldagadtak, magas láz gyötörte, és elgyengült. Mikor aztán Mozart meghalt, felesége és támogatói egy harmadrangú temetést rendeztek neki, de a hideg téli időjárásban nem kísérték el utolsó útjára, csak a templomig. Onnantól már a lovasszekér egyedül vitte a kicsi koporsót, csak Néró szaladt a ló mellett, hiszen ő őrízte a gazdáját.

2012.04.05. 21:43, émy

Kézenfekvő a válasz: hogy tisztán tartsa magát – ám a gyakori mosdásnak egyéb oka is van. Amellett, hogy a macska igyekszik megtisztulni a portól, piszoktól vagy a frissen elfogyasztott étel maradványaitól, a bunda nyaldosása lesimítja a szőrszálakat, melyek hatékonyabb szigetelőréteget képeznek ezáltal. A borzas bunda rossz hőszigetelő, ami komoly veszélyt jelenthet télvíz idején.
Nemcsak a hideg ellen kell védekezni azonban. A macska könnyen felhevül a nyári hőségben, amikor külön feladata van a fokozott mosakodásnak. Ellentétben az emberrel, a macskának nincsenek az egész testét behálózó verejtékmirigyei, ezért nem tud izzadni sem, amivel gyorsan lehűthetné magát. A zihálás segít valamit, de nem elégséges. Újra és újra végig kell hát nyalogatni a bundát, hogy minél több nedvesség kerüljön rá. A nyál párolgása ugyanúgy hűti a testet, mint az ember bőréről elillanó verejték.
Napozás után a macska még hevesebben mosdik, mint egyébként. Nem egyszerűen arról van szó – bármilyen csábító is a feltételezés –, hogy ilyenkor különösen felhevül a test, hanem arról, hogy az állat bundáját érő napfény a szervezet számára nélkülözhetetlen D-vitamint termel, mellyel a macska szőrének nyalogatása révén egészíti ki étrendjét.
A macska izgalmában is gyakran tisztálkodik. Ilyen esetekben feszültséglevezető mosakodásról beszélünk, amely feltehetően valamilyen éles helyzetben fellépő izgalom enyhítésére szolgál. Ha az ember konfliktusba kerül, gyakorta megvakarja az üstökét. A macska ehelyett a bundáját nyalogatja.
Aki dajkált már cicát, tapasztalhatta, mit tesz az állat, amikor kikerül gazdája öléből. Odébb ballag szépen, leül, és szinte bizonyos, hogy mosakodni kezd – de nemcsak azért, hogy lesimítsa kócos bundáját. Simogatás közben rávisszük a szőrére kezünk illatát, ami bizonyos fokig elnyomja az állat szagát. A bunda nyalogatása helyreállítja az illategyensúlyt: az emberét csökkenti, a macskáét pedig erősíti. A mi életünket a vizuális jelek uralják, ám a macska számára sokkal fontosabbak a szagingerek. Zavarja, ha túlságosan erős a bundáján az idegen illat, s gyorsan segít a dolgon. Agyonsimogatott szőrének buzgó nyaldosása azonban azt is jelenti, hogy az állat szereti kezünk "ízét", s szívesen fogadja a verejtékmirigyeink által közvetített jeleket. Lehet, hogy mi nem érezzük kezünk illatát, de a macska igen.
Végezetül, a bunda cincálása – mely jellegzetes mozzanat a macska tisztálkodásában – fontos szerepet játszik a szőrszálak tövénél található külső elválasztású mirigyek serkentésében. A mirigyek váladéka nélkülözhetetlen a bunda vízhatlanná tételéhez, s az érdes nyelv szapora mozdulatai elősegítik az esővíz elleni védekezést.
A bunda ápolása tehát jóval több egyszerű tisztálkodásnál. Amikor a macska mosdik, nemcsak piszoktól és betegségektől védi magát, hanem a hidegtől, túlzott felhevüléstől, vitaminhiánytól, feszültségtől, idegen szagoktól, és attól is, hogy csuromvizessé ázzon a bundája. Nem csoda tehát, hogy az ébrenlét óráiban annyi időt szentel a testápolásnak.
Veszélyeket is rejt azonban a túlzott mosakodás. A vedlő és a hosszú szőrű állatok emésztőcsatornájában egykettőre nagy mennyiségű szőr halmozódik fel, mely labdacsokká alakul, és bélelzáródást okozhat. A macska rendszerint baj nélkül kiöklendezi a szőrgombócokat, de ha túlságosan megnőnek, komoly veszélyt jelentenek az állatra. Az ideges természetű macska csak tovább árt magának a feszültség levezetését célzó, túlságosan gyakori mosdással. Feltétlenül meg kell tudni, mi váltja ki nála a fokozott izgalmat, és meg kell szüntetni a bajforrást. A vedlő és a hosszú szőrű macskák számára a megelőzés egyetlen módja, ha gazdájuk rendszeresen fésüli-keféli a bundájukat, eltávolítva a felesleges szőrszálakat.
A macskakölykök mintegy háromhetes korban kezdik ápolni a bundájukat, de anyjuk születésüktől fogva mosdatja őket. A mosdatás nemcsak anya és kölyke, de olyan felnőtt macskák között is gyakori, melyek együtt nőttek fel és erősen kötődnek egymáshoz. Elsődleges funkciója nem a kölcsönös higiénia, ha nem sokkal inkább a két állat baráti kapcsolatának megszilárdítása. Tény, hogy a macska szereti, ha megtisztítják a bundáját olyan helyeken, ahová nehezen vagy egyáltalán nem ér el a nyelve. Ezzel magyarázható, miért tekinti az állat a gyengédség netovábbjának, ha a füle mögött cirógatják.

A macska általában meghatározott sorrendben tisztálkodik. Teljes "mosás-fésülés" esetén a rutinműveletek a következők:
1. Megnyalja a szája szélét.
2. Nedvesre nyalja egyik mancsának oldalát.
3. A nedves manccsal átdörzsöli a fejét-fülét, szemét, pofacsontját és állát is beleértve.
4. Hasonlóképpen megnedvesíti a másik mancsot is.
5. Átdörgöli a fej ellentétes oldalát.
6. Végignyalogatja mellső végtagjait és a vállát.
7. Majd mindkét oldalát.
8. Majd a nemi szerveit.
9. Majd a hátsó végtagjait.
10. Végül tövétől a hegyéig tisztára nyalja a farkát.

Ha közben bármiféle akadályba – például egy gubancos szőrcsomóba – ütközik a nyelv, a macska félbeszakítja a mosdást, és rágcsálni kezdi a bundáját. Amikor sikerült kisimítania a szőrét, folytatja a tisztálkodást. Igen jellemző mozzanat a lábfej és a karmok rágcsálása a piszok eltávolítása és a karmok ápolása céljából. A macska bonyolult mosakodása eltér számos egyéb emlősállat tisztálkodási szokásaitól. A patkány és az egér például a teljes praclijával mosakszik, amíg a macska csak a mancs oldalát és lábszárának egy részét használja. A rágcsálók továbbá hátsó végtagjaikra kuporodnak, és mindkét praclijukkal egyszerre tisztálkodnak, ellentétben a macskafélékkel, amelyek felváltva dolgoznak mellső végtagjaikkal, és közben az éppen használaton kívülire támaszkodnak. A természetbúvárok rendszerint átsiklanak az ilyen finomságok fölött, s csak annyit konstatálnak, hogy javában tisztálkodik az állat. A gondos megfigyelés során kiderül azonban, hogy valamennyi faj sajátos, bonyolult műveletek egész sorát hajtja végre mosdás közben.

(forrás: "Desmond Morris: Miért csinálja a macska?" c. könyv)

2012.04.01. 18:24, émy

2012.03.31. 15:58, émy

Elég egyszerű lett, de már nem volt időm többet foglalkozni vele... Remélem azért tetszik mindenkinek :) Holnap hozok cikkeket is.

2012.03.30. 21:32, émy

Elejére | Újabbak | Régebbiek | Végére |